Mesterünk Sifu Ip Chee Keung nagymester hatvanadik születésnapja apropót teremtett az újabb utazásra, újabb élmények megélésére. Ez alkalommal többen keltünk útra, eleget téve mesterünk meghívásának. Több hullámban indultunk és érkeztünk ebbe a pezsgő hangulatú városba. A születésnapi parti, amely nagynak ígérkezett, 2008. szeptember 6.-ára volt kitűzve. Mivel felkérést kaptunk mesterünktől arra is, hogy a partin bemutatót tartsunk, ezért többen úgy döntöttünk, az előző utazás tapasztalataiból is okulva, hogy lehetőleg jó pár nappal korábban kiutazunk, elősegítve egyrészt az akklimatizálódást, és lehetőséget teremtve ezzel arra, hogy a bemutató előtt pár napot edzéssel tölthessünk el odakint is. Legutóbb nagyon megszenvedtük az átállást, már csak azért is, mert mindössze 10 napot töltöttünk ott, így ezt most igyekeztünk elkerülni, és erre több stratégiai megoldást találtunk ki. Az egyik az volt, hogy jóval korábban érkeztünk, mint a kijelölt születésnapi dátum, másrészt a repülést úgy időzítettük, hogy reggel érkezzünk, így a repülőn való alvás után gyakorlatilag reggel ébredve érkeztünk, így nem volt eltolódás. A harmadik megoldás az volt, hogy a korábbi 10 nappal ellentétben, most 3 hetet szándékoztunk kint tölteni. Sifu kiutazásunk előtt jelezte, hogy szükségünk lesz majd kínai vízumra, mert kirándulásokat tervez Kínába, és már szervezi a programokat. Ennek kifejezetten örültünk, mert már a korábbi alkalommal is sikerült egy fantasztikus utazást szerveznie nekünk.
Az első hullámban induló társaság a Lufthansa mellett tette le voksát, amit visszautunk alkalmával megbántunk, de erről majd később. Budapestről indulva a frankfurti nemzetközi repülőtéren kellett átszállnunk a Hong Kong-ba tartó gépre. Kisvasúttal mentünk át arra a terminálra ahonnan a kontinensek közti utasforgalmat lebonyolító járatok indulnak. Ekkor azt gondoltuk, hogy Frankfurtnak óriási reptere van, később rájöttünk, hogy mennyire igaz az Einsteini mondás miszerint minden relatív. Ferihegyhez képest valóban nagy, de rá kellett döbbennünk, hogy Ferihegyen és Frankfurton túl is van élet, már ami a reptereket (is) illeti. Zökkenőmentesen ment az átszállás, és ezúttal rövidebb volt a repülési idő, mint két ével korábban, amikor is Londonból mentünk Hong Kong-ba. A repülő nem volt olyan jól felszerelt, mint a korábbi British Airways járat, de panaszunk nem lehetett.
Gond nélkül megérkezett hát az első hullám Hong Kong elképesztő méretű nemzetközi repterére, ahol Sifu várt minket lelkesen. Miután mindenki összeszedte a csomagjait, elővettük a két évvel ezelőtt vásárolt, és gondosan eltett Octopus kártyánkat, amely egy igen zseniális találmány, csak javasolni tudjuk a BKV vezetőségének, hogy tanulmányozza az egész kinti tömegközlekedési rendszerrel egyetemben, és elindultunk a közeli buszpályaudvarhoz, hogy a már jól ismert járatra felülve egyenesen a szállásunkhoz menjünk. Legutóbb novemberben jártunk kint, így az időjárás az itteni nyár eleji kellemes időszaknak felelt meg, ez volt az utolsó emlékünk. Kilépve a légkondicionált reptéri váróból a szabadba döbbenetes élményben volt részünk. Szeptember eleje lévén olyan forróság és páratartalom csapott meg minket, hogy elakadt a szavunk. Sűrű, nehéz, nedves és meleg volt a levegő, szinte éreztem, ahogy ömlik be az orromba, tüdőmbe. Pillanatok alatt leizzadt az egész csapat, ami azért is volt veszélyes, mert tudtuk, hogy a buszon a kinti légkondicionálási szokásoknak megfelelően valószínűleg egy 16 fokos hőmérséklet vár majd minket, ami korábban is taccsra tette kissé a csapatot. Nem csalódtunk, valóban ez várt ránk a buszon. Sifu nagyon örült nekünk, és mondta, hogy ha letettük a csomagot a szálláson, akkor megünnepeljük az érkezést egy finom ebéddel, aminek nagyon örültünk, mert legutóbbi utunk óta nem tudtunk még csak hasonló gasztronómiai élménnyel sem gazdagodni a kínai konyhaművészet magyar berkeiben, mint odakint. Nem azért mintha nem lenne itthon is egy-két jó kínai étterem (lásd Lan Zhou étterem a Fő utcában), inkább azért mert itthon található kínai éttermekhez képest a hongkongi konyha merőben eltérő íz világgal és ételkínálattal rendelkezik.
Szállásunk ezúttal nem Si Taj Kung lakásában volt berendezve, hanem Simonak köszönhetően Sifuék Telford Garden-i lakásával szemközt, így ha bármi volt csak át kellett mennünk a folyosó egyik végéből a másikba. Gyakorlatilag kibéreltünk egy lakást erre az időszakra, ami nagyon jó megoldásnak tűnik így utólag is. A teljes magyar csapat nagy része itt lakott végig kint létünk alatt, sőt időnként gyarapodtunk a londoni tanítványokkal is. Anyagi szempontból is nagyon jó volt ez a megoldás. A társaság kisebbik része Hong Kong belvárosában bérelt szobát, hasonlóan a két évvel korábbi megoldáshoz. A Mor Kun (az edzőterem, Si Taj Kung Ip Shui lakása) mindkét helyről könnyen és rövid idő alatt megközelíthető, hála a kitűnő tömegközlekedésnek.
Miután örömmel konstatáltuk, hogy szállásunk kitűnő és jó helyen van, lepakoltunk és átmentünk a Telford Plaza-ba ebédelni. A továbbiakban a Telford Garden, a Telford Plaza és környéke jelentette az otthonunkat, nagy megelégedésünkre.
Így ismét elkezdődött egy kaland …
